Itt a sírig tartó munka: nincs kibúvója az idős magyaroknak, erre kell készülniük a vad keleten

A születéskor várható élettartam azt jelzi, hogy egy újszülött átlagosan hány évre számíthat az adott év halálozási statisztikái alapján – feltételezve, hogy élete során ugyanazoknak a korcsoportonkénti halálozási arányoknak lesz kitéve. 

A világon jelenleg a miniállam Monaco lakói élnek a legtovább: egy ott született gyermek 2025-ben 87 év körüli élettartamra számíthat. A top 10-es listát túlnyomórészt kis országok, városállamok és területileg szűkebb régiók uralják – ennek hátterében gyakran magas életszínvonal, fejlett egészségügyi rendszer és kedvező társadalmi-gazdasági mutatók állnak.

A kivételek közé tartozik Japán (4. hely), Dél-Korea (5.) és Ausztrália (10.), amelyek nemcsak fejlett országok, de 20 millió fő feletti népességgel is rendelkeznek. Itt a születéskor várható élettartam meghaladja a 84 évet, ami kiemelkedő teljesítmény. De Monaco mellett itt kapnak helyet olyan kisebb/miniállamok, mint San Marino, Hong Kong, Saint-Barthélemy, Andorra, Francia Polinézia vagy éppen Svájc.

Európa kettőssége: Nyugat vs. Kelet

Ahogy majd az adatokból látni fogjuk Nyugat-Európa továbbra is az egyik legjobb régiónak számít az életkilátásokat tekintve. Ezzel szemben Kelet-Európa lakói néhány évvel alacsonyabb várható élettartammal néznek szembe. Igaz, az olló az utóbbi években valamelyest szűkült.

Az adatokból kiolvashatjuk, hogy közvetlenül az élmezőny után következik Olaszország, Spanyolország, Málta, Norvégia, de Franciaország is. Ezeken a helyeken a várható élettartam mindenhol 84 év, amitől nincs sokkal lemaradva például Írország vagy Portugália sem a maga 83 életévével.

Ehhez képest a keletebbi végekről legjobban teljesítő Csehországban már csak 80 év a várható élettartam, míg Lengyelországban és Horvátországban 79. De a közvetlen régiónkban jobban teljesít Magyarországnál Szlovákia is, ahol a várható élettartam 79 év.

Ezzel szemben idehaza ez csupán 77 év, ami az összesített, 238-as listán a 96. helyre elég.

Ez a számok nyelvén azt is jelenti, hogy hazánkban a várható élettartam ugyanúgy alakul, mint Szerbiában, Algériában. Ausztriában, közvetlen nyugati szomszédunknál ez 82 év, míg Romániában 76.

Ázsia és Afrika: kettős kihívás

Habár Japán és Dél-Korea kiemelkednek, Ázsia többi részén a születéskor várható élettartam jellemzően 70–80 év között alakul. Pakisztán, Afganisztán és Pápua Új-Guinea például még a 70 éves határt sem érik el.

Afrikában pedig ennél is rosszabb a helyzet: több országban 60 év alatti a születéskor várható élettartam – ez húsz évvel rövidebb, mint amit egy átlagos nyugat-európai ember kilátásai mutatnak. A legalacsonyabb értéket Nigéria produkálja, ahol a 2025-ben születettek átlagosan mindössze 55 évig élnek majd. De nem sokkal jobb a helyzet Lesothóban, Dél-Szudánban vagy éppen Szomáliában sem.

Mit jelent az élettartam valójában?

Fontos kiemelni, hogy a várható élettartam nem azt jelenti, hogy mindenki pontosan annyi évet él. Az adat egy adott év születési kohorszára (pl. a 2025-ben születettekre) vonatkozik, és figyelembe veszi például a csecsemőhalandóságot is.

Ezért például alacsonyabb élettartamú országokban nem feltétlenül élnek rövidebb ideig a felnőttek. Egy magas csecsemőhalandóságú évben a túlélők akár 70 éves kort is elérhetnek. Az adatok szerint a legnagyobb különbség az 5 év alatti gyermekek, valamint a 60 év feletti idősek között mutatkozik meg a magasabb jövedelmű régiók és Afrika között.

Ez részben annak tudható be, hogy ezek a korcsoportok különösen érzékenyek az egészségügyi ellátás színvonalára – amely sok afrikai országban még mindig nem elérhető vagy nem megfelelő szinten működik.

Jöhet a sírig tartó munka Magyarországon?

A nyugdíjrendszerek fenntarthatósága régóta égető téma Európa-szerte, de különösen akut problémává válik azokban az országokban, ahol nemcsak az aktív népesség csökken, hanem a várható élettartam is elmarad a fejlettebb régiók szintjétől. Magyarországon ma a születéskor várható élettartam 77 év, miközben a hivatalos nyugdíjkorhatár 65 év. Vagyis egy átlagos magyar állampolgárnak csupán 12 év jut formálisan a „pihenésre” – és ez nem az egészségben töltött nyugdíjas éveket jelenti, hanem pusztán a statisztikai véget. Az egészségben eltöltött évek száma ugyanis még alacsonyabb.

Elszálló nyugdíj-korhatár?

Magyarország felosztó-kirovó nyugdíjrendszert alkalmaz, vagyis az aktuálisan dolgozó rétegek fizetik be a járulékokat, amelyeket az állam azonnal tovább is oszt a nyugdíjasok között. Ez egy relatíve jól működő modell lehet fiatal, növekvő népességgel, ám a magyar társadalom nem ebbe az irányba tart: elöregedés, csökkenő születésszám, kivándorlás és alacsony termelékenység jellemzi a demográfiai és gazdasági környezetet.

Mindez azt jelenti, hogy egyre kevesebb aktív befizető tart el egyre több nyugdíjast. Ez egy matematikai kényszert szül: ha a rendszer nem akar fenntarthatatlanná válni, vagy a járulékokat kell drasztikusan emelni (ami tovább rontja a versenyképességet), vagy a nyugdíjkorhatárt kell kitolni – vagy mindkettőt.

Gondoljunk bele, hogyha Magyarországon mondjuk 67-68 évre növelnék a nyugdíjkorhatár úgy, hogy közben nem nőne a várható élettartam, akkor gyakorlatilag alig maradna az embereknek a jól megérdemelt időskori pihenésükre. Mindez társadalmilag is komoly hatással jár. A „nyugdíjas évek” hagyományos fogalma lassan kiüresedik: az állami nyugdíj nem lesz elég megélni, a nyugdíjba vonulás pedig inkább adminisztratív státuszváltozássá válik, mint tényleges pihenéssé.

Életkor vs. munkaidő

Az alacsony várható élettartam így nemcsak egészségügyi vagy szociális kérdés – gazdasági és strukturális kockázat is. Minél rövidebb egy ország lakóinak élete, annál kisebb arányban jut idő a jól megérdemelt pihenésre, és annál nagyobb a valószínűsége annak, hogy az emberek szó szerint a sírig dolgoznak.

A valódi kérdés tehát az: hajlandó-e egy társadalom komolyan foglalkozni az egészséges életévek meghosszabbításával, a nyugdíjrendszer megreformálásával és a munkavállalói életpályák fenntarthatóságával – vagy belenyugszik abba, hogy a munka az élet végéig tarthat az elkövetkezendő időkben.